Végre itt a hétvége

Barátnőmnek

Sok szeretettel küldöm barátnőmnek Gratulálok az évfordulótokhoz!

“Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.”

Hemingway


Ezt a számot is nektek küldöm!!

Ez a dal is aktuálissá vált a napokban

A lányom ezért a számért szokta várni az évnyitót.Eddig mindig eljátszottákl.Most nem.Szóljon hát a dal,annak aki szereti!Csemegézzünk mi szülők is!

Íme a magyar szöveg is

Őrült világ

Körülöttem ismerős arcok

Kimerült helyek, kimerült arcok.

Élénkek, készek a mindennapos versenyre

Sehova nem mennek, sehova nem jutnak,

A könnyük elhomályosítja a szemüket

Kifejezéstelül, kifejezéstlenül

Lehajtom a fejem, hogy elrejtsem a bánatom

Nincs holnap, nincs holnap

Kissé nevetségesnek látom

Ez egy kicsit szomorúnak

Az álmok, amikért meghalok

A legjobbak, amiket valaha megálmodtam,

De túl nehéz ezt szavakba önteni.

Nehéz elfogadni

Hogy az emberek csak körbe-körbe rohangálnak

Ez egy nagyon, nagyon

Őrült világ

Őrült világ

A gyerekek a boldogság napjára várnak,

Boldog szülinapot! Boldog szülinapot!

És érzem, amit minden gyereknek érezni kellene

Csak ülök és hallgatok, ülök és hallgatok

Ideges voltam,mikor iskolába mentem

Senki nem ismert, senki nem ismert.

Jó napot, Tanár úr, mi a mai lecke?

Nézz a szemembe, nézz a szemembe

Kissé nevetségesnek látom

Ez egy kicsit szomorúnak

Az álmok, amikért meghalok

A legjobbak, amiket valaha megálmodtam,

De túl nehéz ezt szavakba önteni.

Nehéz elfogadni

Hogy az emberek csak körbe-körbe rohangálnak

Ez egy nagyon, nagyon

Őrült világ

Őrült világ

Felnagyítod a világodat

Őrült világ

Elmúlik a nyár...

Most ez a szép szám jutott eszembe,mindenki hallgassa szeretettel!

Gary Jules - Mad World

 

All around me are familiar faces
Worn out places, worn out faces
Bright and early for their daily races
Going nowhere, going nowhere
Their tears are filling up their glasses
No expression, no expression
Hide my head I want to drown my sorrow
No tomorrow, no tomorrow

And I find it kind of funny
I find it kind of sad
The dreams in which I'm dying
Are the best I've ever had
I find it hard to tell you
I find it hard to take
When people run in circles
It's a very, very
Mad World
Mad world

Children waiting for the day they feel good
Happy Birthday, Happy Birthday
And I feel the way that every child should
Sit and listen, sit and listen
Went to school and I was very nervous
No one knew me, no one knew me
Hello teacher tell me what's my lesson
Look right through me, look right through me

And I find it kind of funny
I find it kind of sad
The dreams in which I'm dying
Are the best I've ever had
I find it hard to tell you
I find it hard to take
When people run in circles
It's a very, very
Mad World
Mad World

Enlarging your world
Mad World.

Régi dal

Ezt a dalt Édesanyám is nagyon szerette,bár sohasem utazott, és nem is igen vágyott rá.

Elmaradtam

Sajnos az elmúlt időszakban nem jutottam  oda,hogy írjak.Több gondolatom,ötletem is volt.Néhányat papírra is vetettem, legalább vázlat formájában. ha visszazökken minden a régi kerékvágásba,akkor majd megpróbálok megint írni.  Szeretnék hálát  is írni,meg a hétköznapokról, az évzáró,a vakáció,az idénymunka, sok minden történt az elmúlt egy hónap alatt.Találtam új recepteket,új kreatív ötletek a gyerekekkel.Az oly nagyon várt vakáció első napjai.Érzések, gondolatok, meglátások.Majd igyekszem mielőbb visszatérni.           

Ma hallottam....

 

Ma, ez  a dal szólt a rádióban,már régen nem hallottam.Szeretettel küldöm mindazoknak, akiknek tetszik,és szeretik,esetleg könnyeket csal a szemükbe. Azoknak is, akik esetleg nem ismerik.Egyszóval, mindenkinek.

Ötletek kezdőknek, és haladóknak

A minap ahogy sorban álltam a pénztárnál, egy érdekes beszélgetést hallottam.Már megint drágább lett a tisztítószer ,panaszkodott az egyik asszony.Én sose használom azt.Mondta a másik.Használj ecetet! hangzott az okos tanács.Mit? Ecetet! A mosógépbe tegyél egy, másfél liter 20%-os ecetet,Indíts el egy 60 fokos programot, és hagyd végig menni,csodákat művel!Vízkő, lerakódás, penész, minden letisztul.Gyönyörű lesz a géped!mivel erről már régebben,mástól is hallottam,elhatároztam, hogy ezt én is kipróbálom, mert már nagyon ráférne az enyémre is egy kis (nagy)takarítás.Az erdmény:szép fényes lett a dob,csak úgy ragyogott,eltünt a lerakódott mosószermaradék,öblítő maradvány. Egy tiszta ruhával jól áttörölgettem.Most nagyon szép.
Ezen nekibuzdulva, gyorsan utánanéztem, még mennyi mindenre jó az ecet.Meglepő eredményre jutottam.Íme néhány ötlet, és tanács amit találtam
Egy pohárnyi ecetes víz, a torokban megszünteti az égető, kaparó, viszkető érzést; csillapítja a köhögést és a gyomorba jutva elpusztitja az ételekben található mikróbákat
Javítja a láb vérkeringését:
Kűlsőleg alkalmazva, vízzel hígítva az ecet javítja a láb vérkeringését; enyhíti a végtagfájdalmakat, az égés tüneteit; felpuhítja a bőrkeményedést és a tyúkszemet
Ecetes tisztítószer készítés 
2 evőkanál szódabikabónához 2 evőkanál ecetet kell adni és fel kell önteni 2 bögre vízzel, majd permetezőfejes flakonba rakod és már használhatod is!
Írts vízkövet ecettel!
Nagyon jó zsíroldó és fertőtlenítő hatása van a mosogatószerben.Öntsd át az új mosogatószer tartalmának a felét a régi flakonba, önts bele kb. egy ujjnyi ecetet, és ezt jól rázd össze.
Ecet a szúnyogok ellen:
Távol tarthatjuk a szúnyogokat és a méheket, ha a bőrünket ecettel dörzsöljük be. A darázscsípés,szúnyogcsípés sem dagad fel és nem viszket, ha ecettel ecseteljük. Mivel az ecet hűsít és fertőtlenít, a csípés nem dagad fel és viszkető érzés is alábbhagy. Erre a célra tegyünk egy kevés ecetet egy vattapamacsra,  és ismételten kenjük be vele a csípést.Ezt a csípés dolgot én is ismertem, és tényleg jobb mindegyik csipésre való szertől, olcsó és legtöbbször kéznél van. A gyerekenél sokszor használtam.Jó alaposan be kell vele kenni a csípés helyét, lehet, hogy röhej, de ha olyan helyre mentünk ahol lehet valami csípés veszély, kisüvegbe vittem ecetet.Ami a végén jól is jött, mert egy darázs megcsípte a lányomat.

Wolf Kati régen, és most

Wolf Kati 1981-ben énekelte ezt a dalt, az én nagy örömömre is.

Mindig lestem a zenés műsorokat,ami abban az időben meglehetősen kevés volt, hátha meghallom a dalt.

Akkoriban is sokan ismerték,, hallgatták,de mostanában többen kattintanak rá biztosan, mint az előző időkben.Amikor  a gyerekeim kicsik voltak, és néztük a Vuk című mesét akkor még csak kazettáról játszottam nekik le ezt a dalt .Amikor  mostanában újra meghallottam a nevét, eszembe jutott dal és megmutattam a lányomnak is ezt a felvételt.De ez még az elején volt, akkor még nem tudtuk, hogy ilyen sikere lesz.

Most pedig a fél világ számára, ezeket ...
,

Évinek

Szeretettel küldöm elsősorban Évi barátnőmnek, ezt a Schaffer Erzsébet idézetet.Tudod, mi is annyit beszéltünk már erről.Ez annyira mindig így van.Vajon meddig bírjuk?
"Kóstolgat az élet minket, gondoltál már erre? Hoz rengeteg jót, de mindig valami nagy árat fizetsz. Olyan terheket ró rád, meggebedsz. Aztán megint ad. Elvesz, ad. Néha azt érzem, figyeli, mit bírsz még..."

játék

http://www.mindannyianszeretetrevgyunk.blogspot.com/Játékra hívott Évi!
válasszunk valamit, ami megfogott bennünket,verset, dalt,regényt.A regény amiből mostanában sokat tudok meríteni Elenaor H. Porter Az élet játéka.Ebben, egy kislány tanítja meg a felnőtteket arra a "játékra",hogy mindig mindennek lehet a jó oldalát nézni. Mindennek lehet örülni.Bármilyen hihetetlen is.Nem könnyű játék, eleinte nagyon nehezen megy,de később belejön az ember,és nem kell annyira keresgélni,hogy ez most éppen miért is jó nekem.Sokszor a családnak is erőt adok így a nehéz helyzetek elfogadásához,amikor a kislányról mesélek nekik.Miért örül egy pár mankónak,vagy a büntetésből kapott  csak tej, kenyér vacsorának.Ezt a könyvet Évitől kaptam. Mindenkinek csak ajánlani tudom,olvassátok el, ismerjétek meg ennek a kislánynak a történetét,és a JÁTÉKOT, amellyel segíti elviselhetővé tenni kicsik, és nagyok életét egyaránt.

vers anyák napjára

(Nadányi Zoltán)

Anyu
Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű, ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba,
csak egy szóba került, csak egy kiáltásba.

Keserűből édes, rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez.

"Anyu, anyu! Anyu!" hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van ilyen kis gyerekkel.

"Anyu! Anyu! Anyu!" most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen, mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak, anyu, fényes csillag;
látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged, angyal szelídséged,
odabújni hozzád, megölelni téged.

                                              Dsida Jenő: Édesanyám keze

A legáldottabb kéz a földön,
A te kezed jó Anyám
Rettentő semmi mélyén álltam
Közelgő létem hajnalán;
A te két kezed volt a mentőm
S a fényes földre helyezett.
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Ez a kéz áldja, szenteli meg
A napnak étkét, italát
Ez a kéz vállalt életére
Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette értünk nappalokká
A nyugodalmi perceket.
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
ha éjsötétbe dőlt a föld.
Hányszor csordult a bánat könnye,
Amit szememről letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre,
Mely csupa szeretet. -
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Ha megkondult az est harangja
Keresztvetésre tanított,
Felmutatott a csillagokra,
Úgy magyarázta: ki van ott;
Vasárnaponként kora reggel
A kis templomba vezetett.
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Lábam alól, ha néha néha
El is tévedt az igaz út,
Ujjaid rögtön megmutatták:
Látod a vétek szörnyű rút!
Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy
Egykor feledni bírnám ezeket!
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Oh, hogy így drága két kezeddel
Soká vezess még, adja ég;
Ha csókot merek adni rája
Tudjam, hogy lelkem tiszta még
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában
A szent jövendő nem veszett! -
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Én, már sajnos nem mondhatom el Édesanyámnak.

ANYÁK NAPJA

Közeleg az anyák napja,és nekem ez az első amikor nincs kit felköszöntenem ez alkalomból.Felköszönthetem a keresztanyámat, anyósomat, de akit legjobban szeretnék, már nem lehet.Sem szóval, sem tettel,  sem telefonon.Mivel messze voltunk legtöbbször csak képeslapot küldtünk,felhívtuk  A gyerekek verset mondtak,énekeltek neki,és ő könnyek között hallagtta a vonal túlsó végén.Később már felvettük a gyerekek anyáknapi műsorát, és amikor találkoztunk megmutattuk.Neki is készült anyák napi ajándék.Papírszívecske,színes virág,fénykép.Hiányzik,szívem mélyén örülök, hogy már a gyerekeim nem adnak elő anyák napi műsort,mert nem tudnám zokogás nélkül végig nézni.Mindig ő jutna eszembe,hogy, hogy örülne ennek, és hogy örült akkor, amikor én énekeltem, és verseltem, olvastam, neki.Most egy gyertyát gyújtok érte, és elmondok egy imát.Hálát adok azért,hogy eddig is volt nekem.

Omlós tepertős pogácsa

Hozzávalók: 40 dkg tepertő, 50 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 2 tojás, 2-2,5 dl tejföl, 1 mokkáskanál törött fekete bors, 1 teáskanálnyi só.

Elkészítés: A tepertőt ledaráljuk, az élesztőt apró darabkákra szétmorzsoljuk, és összekeverjük liszttel,de ha pici langyos tejben kelesztjük az is jó.(Én így szoktam.) 1 db tojással, sóval, borssal, tejföllel. jól kidolgozzuk, 2 cm vastagságúra nyújtjuk, majd tetszés szerinti pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A sütőlemezt sütőpapírral kibéleljük, (Mondjuk ez elég zsíros, lehet hogy túlzás a sütőpapír,de biztosra  én megyek)a pogácsákat egymástól egy centire elhelyezzük, és langyos helyen pihentetjük 20 percig. Ezután tetejüket felvert tojással megkenjük, és előmelegített, forró sütőben 20 percig sütjük. Ha pedig a szilvalekváros változatát szeretnénk készíteni akkor vékonyabbra kell nyújtani,és négyzeteket vágni. A közepére helyezzük a lekvárt.A négysarkát felhajtuk és összenyomjuk"papsapka"formára. Utána, ugyan az az eljárás.Nekem kicsit most kinyíltak,és nem csak szilva,hanem baracklekvárt is használtam.:)

A kedvenc hónapom

József Attila

MÁJUSI ÉNEK

Örök reménység istenajka csókol
Keserű számra, Ember, égi dalt:
Nagy, szűz virág a roskadozó lombból
S Világbékesség szívedből kihajt
És szeretettel, illatával hódol
Világszabadság, tavasz, téli rajt,
Undok lélek-fagyot feledve, Ember
Rácsókolom magam kezedre rajt,
Kérgén lihegjek Világszerelemmel,
Mert a Békesség egyszer csak kihajt.
Ó halleluja, Május a szivekben,
Hozsánna, nékem ezt kell énekelnem:
Az Isten legszebb gondolata lelkem!
1923. máj.

József Attila: Kertész leszek

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton-
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

Zserbó recept

Egyik ismerősöm, aki rátévedt a blogomra kérte, hogy tegyem fel a zserbó receptjét,mert ő már kóstolta, és nagyon ízlett neki.Eleget téve kérésének közlöm a receptet.Sajnos eddig nem volt írásba foglalva,remélem nem hagytam ki semmi lényegeset.
Hozzávalók a tésztához 50dkg liszt,25dkg margarin,1 tojássárgája, csipet só, 4 evőkanál porcukor,1 csomag vaníliás cukor,1dl tejföl én /5dkg élesztőt teszek, ami soknak tünhet, de nekem így vált be/ kevés cukros tej,
A töltelékhez barackíz,25dkg darált dió,és 25dkg porcukor. A tetejére csokoládémáz.15-20dkg csoki,kb 5dkg vaj,pár evőkanál tej,kiskanál porcukor.Ha kevesebb a csoki úgy is jó, csak akkor vékonyabb lesz a máz.

Elkészítés:A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk,a tojássárgáját, a cukrot,a vaniliáscukrot, tejföllel elkeverjük.A langyos cukros tejben megfuttatjuk az élesztőt.az egészet összegyúrjuk.Hideg helyen egy óráig pihentetjük.Három részre osztjuk,felgömbölyítjük,még várok pár percet, hogy könnyen nyújtható legyen.Sütőpapírral kibélelt tepsibe beleterítem az első lapot, amit megkenünk baracízzel, erre jön a diós cukros keverék fele.Erre fektetjük a második kinyújtott lapot,amit szintén megkenünk barackízzel.Rászórjuk a maradék dióscukrot.Végül a harmadik lappal befedjük az egészet.Megszurkáljuk villával, és kb. még fél óráig pihentetjük.
Forró sütőben,közepes lángon aranybarnára sütjük. Csokoládémázzal vonjuk be.A főzőcsokit felolvasztom egy diónyi vajjal, porcukorral, és pár kanál tejjel, hogy jól kenhető legyen .A már teljesen kihűlt sütemény tetejét bevonjuk vele.

Eszembe jutott...

Húsvét képekben

Húsvéti készülődés

A fiúk a ház körül pakoltak, Anita a lakásban, én a konyhában végeztem az utolsó simításokat.Legalább is  szerettem volna ha azok lettek volna de, mindig találok valamit ami még nem tökéletes. De nem is is baj, így van ez jól, mi se vagyunk azok.Talán nem is lenne jó annak lenni.Na szóval közben én mindig segítettem ott ahol kellett.Szép idő volt sütött a napocska, beragyogott a teraszra is.Ahol a takarítás végeztével Anita tojás festésbe kezdett.Temperával készített szép "műalkotásokat".Majd a szakkörön tanult módon színespapírból, nárcsziszokat készített a locsolóknak, mivel a kertben már csak pár szál tulipán kókadozik. Jó lenne ha az orgona még nyílna addig kicsit. Kimentem hozzá, beszélgettünk az ünnepi szokásokról,milyen volt régen az én gyerek koromban, és még azelőtt.A húsvéti menü nálunk maradt a sonka,tojás, torma.Van aki nem is eszik ilyet ilyenkor.Sütöttünk is, többek közt férjem gyerekkori kedvencét,omlós tepertős pogácsa szilva lekvárral töltve.Kakaós csigát. szezámmagos, köményes rudacskákat,muffint.Régebben hat nyolcféle krémes süteményt készítettem.Már napokkal előbb elkezdtem kisütni a lapokat,krémet főzni, tölteni,Később rájöttem nem az a legfontosabb, hogy hányféle süteménytől roskadozik az asztal.Az utóbbi pár évben édesanyámnál töltöttük az ünnepeket,mintha éreztük volna hogy  most kell, mert már nem sokáig lehet.Ez volt az első húsvét amit nélküle töltök.Sokat gondoltam rá,most még jobban eszembe jutottak a gyermekkori húsvétok.Amikor a nyúl megette a bátyám, ünneplő szivacskabátjának egyik ujját.Indult volna locsolkodni, de valami eszébe jutott ,és a kabátot a biciklije kormányára tette, azt meg a nyúlketrechez támasztotta.Pár perc alatt a tapsifüles megkurtította a kabát ujját egy tenyérnyi darabbal.Volt ám csodálkozás,amikor indulni akart, és felvette a "frissen szabott" kabátját.Ilyen és hasonló történetek gyakran jutnak eszembe.Remélem egyszer majd az én gyerekeim is ilyen szívet melengető,megmosolyogtató jó érzéssel gondolnak  majd vissza gyermekkorukra.

Egy másik macska

Arany János:

A TUDÓS MACSKÁJA

Nagy lett volna a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna, ha kevés volt
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
-- S hajna!
Akkor esett ez a bolond
História rajta.


Nem szeretett ez a tudós
Semmit a világon,
Járt legyen bár égen-földön,
Két avagy négy lábon:
De a kendermagos cicát
-- S hajna!
Éktelenül megszerette,
Majdhogy fel nem falta.


Szolgája is volt; a háznak
Ez viselte gondját,
Hogy lába ne keljen és a
Szelek el ne hordják.
Hű cseléd volt félig-meddig,
-- S hajna!
Koplalás lőn este reggel
Bőséges jutalma.


Máskülönben ment a dolga
A kedves cicának:
A reggelin gazdájával
Ketten osztozának.
Búsan nézte ezt a szolga
-- S hajna!
Fél zsemlére, pohár téjre
Nagyokat sohajta.


Mert tudósunk a magáét
Ha fölreggelizte:
Felét a cicának adni
Volt a szolga tiszte.
Úriasan élt a macska,
-- S hajna!
Csak nem akart, csak nem akart
Meglátszani rajta.


"Hé... izé... mi baja lehet
Annak az állatnak?
Szőre borzas, csontja zörgős,
Szédelegve ballag."
"Jaj, uram, hát a sok éhség! --
-- S hajna!
Kétszereznők csak a tartást;
Mindjárt lábra kapna."


S az napságtól itce tej járt,
Kapott egész zsemlét:
A tudós csak lesi, várja
Hogy ha nekitelnék.
De a macska nem üdűlt fel,
-- S hajna!
Elfogyott a fogyó holddal,
Sarlóvá hajolva.


Kendermagos szegény cica
Nyavalyába esvén,
Fölvette a `néhai` nevet
Egy szép őszi estvén.
"Átszellemült kedves állat
-- S hajna!
Falatom megosztom vele
Mégis meg van halva!"


"Mi tagadás" -- mond a szolga,
"A cicus nem vétett:
Én evém meg ő helyette
Reggel az ebédet.
Mondtam, menjen egérfogni,
-- S hajna!
Nem tanyáz ám ott egér, hol
Üres minden kamra."


Nagy volt, mondok, a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna! Kevés hozzá
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
-- S hajna!
Ilyen ápró dőreségek
Gyakran estek rajta.


                (1847)

Volt egy cicánk:Trubadúr

 Valamikor tavaly tavasszal nyávogott be hozzánk először. Nem tudni honnan jött, és pontosan azt se, hogy mikor.Csak mindig többször tünt fel egy idegen cica a ház körül.Bizalmatlan volt, átfutott előttünk, és mindig valami védelmet nyújtó helyre menekült.Aztán azért mindig közelebb jött, és hosszabb ideig mutatta meg magát,nem szaladt el olyan gyorsan.Közben folyamatosan nyávogott,mintha mesélni szeretne valamiről,vagy épp énekelne.Próbáltam közelíteni hozzá de tartományos volt,néztünk egymásra  méteres távolságból.Kellett vagy két hét, mire már szinte kar nyújtásnyira merészkedett, de megfogni még nem engedte magát.Aztán ez a nap is eljött,az ujjaim hegyével megsimítottam a bundáját. Megnyertem a bizalmát és dorombolva közelebb jött már fel is vehettem az ölembe.Így kezdődött a barátság.  Trubi a három színű tarka házimacska, hatalmas szemekkel,és bajusszal rendelkezett.A szőre olyan selymes volt mint valami fajtiszta állaté.Az éneklés megmaradt ezért kapta a Trubadúr nevet.Imádta a simogatást, a jó szót. Ilyenkor két lábra állt és első mancsaival neki támaszkodott az embernek.Lelkesen hízelgett, és dorombolt egyszerre.Ha módja volt rá fel is kapaszkodott.Három társával együtt éldegélt egész tegnap estig.Este, amikor már a lámpák égtek kinéztünk az udvarra,a lányom lépett ki először az ajtón,pár másodperc múlva falfehérré vált arccal  visszajött,és közölte hogy:"- az egyik macskával nyilván történt valami."Az ajtóból csak annyi látszott, hogy  a ház előtti  sárgás  fényben, kint az úton egy test hever. Tudtuk hogy baj történt, csak azt nem, hogy melyikőjük az áldozat.Amikor a többi macska meglátta, hogy kint vagyunk odaszaladtak hozzánk.Gyors létszám ellenőrzés,és kiderült Trubi nincs köztük.Elgázolta egy autó.Teste még meleg volt amikor  az útról bevittük,nem rég történhetett a baleset. Trubika az örökvadászmezőkre távozott.Mi  jól megsirattuk,pedig már sajnos van gyakorlat az ilyesmiben,szinte minden évben elveszítünk egy-két kedvencet.

Trubi  Fekivel, aki szintén kóbor cicaként érkezett hozzánk.

"...az ujjaim hegyével megsimítottam a bundáját.Elnyertem a bizalmát, és dorombolva közelebb jött ..."

Csukás István

Nemrégiben ünnepelte Csukás István a 75. születésnapját. Nevéről elsősorban mesék jutnak legtöbbünk eszébe, pedig verseket is írt. Itt egy aktuális.

Tavaszi vers

Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kék szemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!

A költészetnapja

Közeleg a költészetnapja,ez alkalomból álljon itt néhány gyönyörű vers.

József Attila

TEDD A KEZED
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
1928 máj.-jún.

     TISZTA SZÍVVEL
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

1925. márc.

Mikor az uccán átment a kedves

Mikor az uccán átment a kedves,
Galambok ültek a verebekhez.
Mikor gyöngéden járdára lépett,
Bokája messze, sugárral fénylett.
Mikor a válla picikét rándult,
Egy kis fiucska utána bámult.
Mikor befordult s táncolt a kis bluz,
Kinyujtózott a sarkon a koldus.
Mindenki nézte, senki se bánta,
Hogy ő a szivem gyökere-ága.
Karcsu szél hajlott utána hűsen,
Mindenki ámult, nézte derűsen.
Aggódott szivem, derűjük rászállt,
Kettétört ott egy irigy virágszált.
Mikor az uccán átment a kedves,
Tisztán jutottam, tiszta szivekhez.

Wass Albert: Tavasz-várás

Érzed? Jön a tavasz,
a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havas.
A messzeségből hírnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.
Ugye testvér,
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna-dal.
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék:
már nemsokára zöldül a levél,
és visszaszáll a tavasz és a fecskék,
és a fecskékkel ő is visszatér…
Ha jönne már…
úgye testvér, megálmodod mi lenne? …
S egy kis meleg
belopódzik halkan a szívedbe…

1805.04.02
Megszületett Hans Christian Andersen dán meseíró, költő, regényíró és elbeszélő

A TEÁSKANNA

Volt egyszer valahol egy rátarti teáskanna. Majd felvetette a büszkeség, mert finom porcelánból égették, mert hosszú csőre és széles füle volt, méghozzá elöl a csőre és hátul a füle. Ez egész ritka dolog, emlegette is a teáskanna, hacsak tehette. Hanem a födeléről nem beszélt soha. Tudta, mért nem: a födele törött volt, s ha megragasztották is, csorba maradt. Minek beszéljen hát az ember a hibáiról, mikor azt úgyis megteszik helyette mások? A csészék, a tejszínes kancsó meg a cukortartó - a teáskészlet többi tagja - úgyis többet gondolnak csorba födelére, többet is beszélnek róla, mint szépen ívelő füléről és pompás csőréről. Ezt a teáskanna nagyon jól tudta.

- Ismerem őket! - sóhajtotta. - Ismerem a hibáimat is, be is látom, s éppen ezért vagyok szerény és alázatos. De hát nemcsak hibái - erényei is vannak az embernek. A csészéknek fülük van, a cukortartónak födele, de nekem ez is, az is, s ráadásul még valami, ami nekik nincs: csőröm. Ezért vagyok én a teásasztal királynője. A cukortartó és a tejszínes kancsó inkább csak a jó ízlést szolgálja, de az adakozó, az uralkodó én vagyok. Áldás lehetek a szomjazó emberiségre! Az ízetlen forró víz bennem dolgozza fel zamatos itallá a kínai leveleket.

Gondtalan, vidám ifjúságában így elmélkedett magában a teáskanna. Ott díszelgett a terített asztalon, s a legszebb kéz emelgette; de a legszebb kéz ügyetlen volt, s elejtette a rátarti kannát.

Ott hevert a teáskanna ájultan a földön, a forró víz szétfolyt belőle, letörött a csőre, letörött a füle - a födeléről ne is beszéljünk, arról már elég szó esett. Rettenetes csapás volt ez neki, s ami a legszörnyűbb: mindenki rajta nevetett, rajta, s nem az ügyetlen kézen.

- Sohasem felejtem el azt a pillanatot! - sóhajtotta a teáskanna, amikor később elbeszélte élete történetét. - Azt mondták rólam, hogy rokkant vagyok, félreállítottak egy sarokba, másnap aztán odaajándékoztak egy szegény asszonynak, aki zsírt kunyerált a konyhán. Koldusbotra jutottam, nem volt tartalma az életemnek, nagyon elkeseredtem. És mégis - akkor kezdődött az én igazi életem. Mert a világon mindenki máshová ér el, mint ahova elindult. Belém földet tömtek, s ez egy teáskannának annyi, mintha eltemetnék. De a földbe aztán virághagymát dugtak, hogy kicsoda, nem tudom, ajándékba kaptam, a kínai levelekért meg a forró vízért kárpótlásul, meg hogy elfelejtsem letört csőrömet, letört fülemet. A földem befogadta a hagymát, s az az enyém lett, a szívemmé vált, eleven szívemmé - addig, tudjátok, nem volt szívem. De akkor élet támadt bennem, élet és erő. Nedvek keringtek a bensőmben: a hagyma csírába szökkent, aztán virágot bontott, s én hordoztam, én voltam a bölcsője. Néztem, nem tudtam betelni a szépségével - boldog voltam, mert boldog, aki másnak tudja áldozni az életét! A virág nem mondott köszönetet nekem, nem is gondolt velem. Mindenki megcsodálta, mindenki megdicsérte. Én meg örültem - bizony, megérdemli a dicséretet a szépséges virág!

126 éve született...

Kosztolányi Dezső
Mostan színes tintákról álmodom

Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.

Nosztalgia

 Frakk, gyerekkorom egyik kedvenc meséje volt,Édesanyám is nagyon szerette.Abban az időben a macskákat nálunk is Lukréciának és Szerénykének hívták.

Gólyák

A minap, egy utazásom alkalmával amikor leszálltam a vonatról,  a buszra várva észrevettem, hogy az állomás felett egy gólyapár köröz. Hol közelebb, hol távolabb, de kitartóan szárnyaltak. Néztem őket, jóleső érzéssel. Hosszan bámultam az égfelé, volt aki próbálta követni tekintetemet, de vagy nem látta meg őket, vagy nem is érdekelte különösebben a látvány. Erről eszembejutott egy régi történet. Amikor még tanyán laktunk, mindennap volt valami élmény, szépség, amit a fűben, vagy a fán, vagy épp a levegőben láthattunk.Néhány gólya fészek is volt arra de nem sok, a határban, amikor szántották a földet néha féltucat gólya is megjelent. A frissen felszántott föld terített asztal volt a számukra.Ilyenkor egész közelről szemlélhettük meg őket. De aztán igazi közelségből akkor láthattuk, amikor az egyik madár épp a kapu előtt álló villanyoszlopra szállt, később jött a párja is. Hosszan nézelődött kelepelt is egy kicsit, utána tova repült. Több alkalommal is visszatértek. Lelkesen kelepeltek. Napokig ott voltak. Már-már úgy nézett ki, hogy oda építik a fészküket, de aztán meggondolták magukat, és máshová költöztek. Ezen a tavaszon született a lányom, utána még sokáig mosolyogva emlegettük, hogy őt tényleg a gólya hozta. Mert évekig éltünk kint a tanyán előtte, is utána is, de soha többet nem jöttek olyan közel. Csak akkor, azon a tavaszon  amikor ő született.


 Arany János

A rab gólya

Árva gólya áll magában

egy teleknek a lábjában,
felrepűlne, messze szállna,
messze messze, tengerekre,
csakhogy el van metszve szárnya.

Tűnődik, féllábon állván,
el-elúnja egyik lábán,
váltogatja, cserélgeti,
abban áll a múlatsága,
ha beléun, újrakezdi.
Szárnya mellé dugta orrát,
messze nézne, de ha nem lát!
Négy kerítés, négy magas fal;
jaj, mi haszna! Bár akarna,
kőfalon nem látni átal.
Még az égre fölnézhetne,
arra sincsen semmi kedve:
szabad gólyák szállnak ottan
jobb hazába; de hiába!
Ott maradt ő, elhagyottan.
Várja, várja, mindig várja,
hogy kinő majd csonka szárnya,
s felrepűl a magas égig,
hol a pálya nincs elzárva,
s a szabadság honja kéklik.
Őszi képet ölt a határ,
nincsen rajta gólyamadár,
egy van már csak: ő, az árva,
mint az a rab, ki nem szabad,
keskeny ketrecébe zárva.
Még a darvak hátra vannak,
mennek ők is, most akarnak:
nem nézi, csak hallja őket,
mert tudja jól, ott fenn mi szól,
ismeri a költözőket.
Megkisérté egyszer-kétszer:
nem bírná-e szárnya még fel;
hej, dehogynem bírná szárnya,
csak ne volna hosszu tolla
oly kegyetlen megkuszálva!
Árva madár, gólya madár,
sohse nő ki tollad, ne várd,
soha többé, fagyos télig;
mert, ha épen nő is szépen:
rossz emberek elmetélik!

Hétfő reggel

A hétfő reggel mindig nehezen indul,de ezt a számot hallgatva nekem kicsit könnyebb.

Régen volt, igaz volt

Ezekre a számokra még régről emlékszem,amikor a bátyám bakelitjáról hallgattuk őket.

Múlnak a gyermek évek

Múlnak,de még mennyire.Ezt a számot akkor is jó volt hallgatni, amikor még nem volt aktuális.

Könyvek

Szeretem a könyveket,szeretek olvasni.Sajnos időm nem sok van rá.Most dolgozom, hogy kb.ezer kötetből álló gyüjteményemet könyvtárba rendezzem.A könyvtárat azért nem szeretem,mert vissza kell adni a könyveket.Olvasás közben egy-egy könyv annyira hozzám nő,hogy fáj tőle megválni.Így ha módomban áll meg is veszem őket.Sajnos, ma már nagyon drágák a könyvek. Ezért sokszor antikváriumban kutakodom, vagy ha valaki megunja, és esetleg kidobná én szívesen örökbe fogadom őket. Lomtalanításkor is  tudják az ismerősök, hogy nekem eltegyék a feleslegessé vált könyveiket.Még a gyerekeim tankönyveit sem dobtam ki soha, sőt azokat is megörzöm amiket másoktól kapok iskolai papírgyüjtéshez.Volt olyan is, hogy az utcán ez egyik ház előtt hatalmas zsák könyv volt kirakva.Becsöngettem, és megkérdeztem hogy ez nem tévedés? Tényleg ki akarták tenni, vagy esetleg még  véletlenül nem vitték be? Nagyon megörültem, nekem adták az egészet. Volt vagy száz darab, vegyesen újabbak, és nagyon régiek is.Nem ebből a szerzeményből, de van egy 1893 kiadású Toldim. Másik nagy becses kincsem, egy helyi lap 1913.évi bekötött példányai.
Vannak egyéb ritkaságaim is, lehet hogy egyszer majd ezekről is irok majd.
Az újságokat is gyüjtöm,legyen az bármilyen. (A reklámújságokat leszámítva) Na de azokat is, mert a gyereknek sokszor kell képet gyüjtenie gyömölcsökről, zöldségekről,ilyenkor ezek is kellenek.A mások által kiolvasott, akár évekkel ezelőtti újságokat is. Ahol még Tom Cruise Nicol Kidmanről áradozik.Negyven évvel ezelőtti Nők lapja újságjaim.Harminc éves IM.-ek. Vannak olyanok is, amik csak egy-két kiadást értek meg, még a rendszerváltás idejéből. Az ismerősöktől  köteg számra kapom,direkt nekem gyüjtik. Én mindegyikben találok valami olyat, amiért nem szeretnék tőle megválni. Na és ha huszadszor olvasom ki, akkor is tudom élvezni őket. Amikor mégis nagy nehezen rászánom magam, hogy megválok tőlük, ha azonnal nem a kukába dobom, akkor még visszamentem őket újabb pár évre.

Úgy találtam...

Anyámnak

Már betemettek az évek,
mint vadvirágot futó homok,
csak a simogatások élnek,
s néha még álmodok.
Álmom érett, mint a téli alma
amit sosem szerettél anyám!
s olyan a lelkem havazott nyugalma,
mint a tied volt élted alkonyán.
Már én is tudom, amit te tudtál!
Keserű tudás ez édesanyám!
Tudom, pedig nem is tanítottál,
de ért gyümölccsel megrakott a fám.
Most tudnék már a kezedre hajolni,
s úgy csókolni meg ahogy nem lehet,
szép fehér lábadhoz omolni,
de úgy, hogy ne lásd meg a könnyeket.
Már megtudhatod,jól elvert az élet!
Rossz gyerek volt a te lányod anyám!
Alighogy vége lett a mesédnek,
fehér menyasszony lett a lány!
Tanult sírni, életet adni,
másokért élni értetlen vakon,
tanult kínlódva sírva álmodozni,
s megérni, egy keserű hajnalon.
Mindezt a szépet neked köszönöm,
mert a lét ha szenvedünk is csodás!
Örök érték egy parányi öröm,
s boldogító lesz majd az álmodás!
Aludj nyugodtan!
Rossz gyermeked tudja,
melyik út az amelyik helyes,
s azt is hogy rövid már az útja,
ahol találkozik veled.

Magyar Gyuláné

Még Anyutól tanultam....

Győri Vilmos

        Mese

Mesebeli kiskirályhoz
Betévedt egy kisleány
Hogy az éppen vacsorázott
Tulipános udvarán
Ugye szép itt? Ugye jó itt?
Nézz csak ide meg oda
Bársony itt a gyepes udvar
Drágakő a palota
A mi libánk ezüsttollú,
Aranyszőrű a cicánk,
Ugye itt maradsz nálunk
Örökre te kisleány?

Köszönöm a meghívást de
El nem fogadhatom
Szalmatetős kicsi kunyhó
Az a ház, hol én lakom.
A mi libánk közönséges,
S nem aranyos a cicánk,
De ott van a kistestvérem,
Édesanyám meg apám.
Ha ölelnek, ha csókolnak,
Fejem rájuk hajthatom,
Szalmatetős kicsi kunyhóm
A világért nem adom

Hóvirág
Ez egy kis Túlélő növény .Csodálatos az illata. Amit sokáig nem is tudtam,  hogy több fajtája is van. Az idén a kertünkben, már vagy háromszor lelepte őket a hó. Miután hetek múlva elolvadt, változatlan szépséggel pompáznak tovább. Gyönyörködtetik a szemet,és a szivet, amikor a még kopár virágoskertben ők már büszkén bólogatnak és illatoznak.Van a pompás, a redős levelű, és a kikeleti hóvirág. Magyarországon védett növénynek számítanak.Hagymája mérgező toxint tartalmaz. Alcsúton, az arborétumban két és fél hektáron virágzanak.Mivel ezt a nevet választottam a blogomnak, gondoltam irok róla pár sort.Megérdemli.

Hosszú hétvége

Dolgos napok vannak mögöttünk, a hosszú hétvégét a szabadban töltöttük. A kerti munkálatok ideje köszöntött ránk. Nem vagyunk egy nagy kertészek, gazdálkodók, de azért egy kertes háznál mindig van valami. Először a tavalyi, és az, az előtti években kiszáradt tönkre ment fákat vágtuk ki. Ezekből is volt jó néhány. Kisbaltával legallyaztuk őket, azokat amelyik használható a  fűtéshez szalagfűrésszel felvágtuk, és behordtuk. Rengeteg levelt is gereblyéztünk vagy húsz talicskával. Mivel rengeteg fa van a házkörül, és a szomszédban is. Mert a szomszédunk egy erdő, és néha innen is kerül hozzánk falevél.Ha szélúrfi úgy gondolja, dob hozzánk egy-két nyalábbal.  Ez az erdő átok is, meg áldás is. Nagyon szép, hűvöst tart, szelet fog, nagyokat lehet benne sétálni,  sok sok madár otthona. Ezért áldás. Átok mert tavasszal virágzáskor száll a pihe, repül, viszi a szél mindenhová, befújja az ablakon, az ajtón,  a ruhánkra, a hajunkba ragad, nem győzzük magunkról leseperni. Nem is lehet seperni, mert  még jobban száll. A kiterített ruhákra is sokszor rátapad. Ilyenkor hetekig bokáig járunk a pihékben. Még jó hogy nem vagyunk allergiásak rá, mert sokan szenvednek tőle. Nekünk meg itt adva van egy egész erdő. Na, úgyhogy volt levél bőven. Ezeket mind a komposztra hordtuk. A fenyő leveleket nem, mert az nem komposztálható, több idő kell neki, esetleg jól felaprítva használható erre a célra. az őszi virágok elszárad szárait is levágtuk, és összegyüjtöttük.A munkából a gyerekek is kivették a részüket. A lányom nagyon szorgalmasan segített, hogy minél előbb végezzünk. Később kiderültek "hátsó szándékai."  Arra készült, hogy szalonnát süssünk.Elő is készített hozzá mindent. Aprított, kockázott, darabolt.Így a nap végét szalonnasütéssel zártuk.Mi nem csak szalonnát, de virslit, kolbászt, hagymát, is fűzünk a nyársra. Van aki még alufóliába is becsomagolja,először kicsit párolja, majd a végén fólia nélkül pírítja meg az ételt.
A macskák is izgatottan lesték esik-e le néhány falatka.Jólesett ücsörögni a madárdaltól hangos délutánon,a vadgalambok egymás "szavába"vágva beszélgettek,a rigók olyan lelkesen fütyültek,hogy azon csodálkoztam nem lett csomó a csőrükön. A harkályok is szorgalmasan kopácsoltak,cinegék is átváltottak a tavaszi nótájukra.Itt volt még a tengelice,szokott lenni ökörszem,csíz, és pacsírta is. Kár hogy nem tudom a hangjuk után felismerni őket,esetleg csak néhányukat..Ilyen csodálatos körülmények között sütögettük a vacsoránkat.Alkonyattájt előjöttek a denevérek is.Villámgyorsan cikáztak a magasban.Ritkán szoktunk odajutni, hogy szalonnát süssünk,vagy bográcsozzunk, a hétvége mindig olyan gyorsan elszalad,és annyi más elfoglatság is akad.Ez alkalommal is csak azért jött össze, mert a hétfő is szabadnap volt.Legtöbbször ilyenkor már nincs együtt a család.Főleg, hogy nagy fiam  hétköznap kollégiumban van,így még kevesebb lett az együtt töltött idő. Jobban meg kell becsülnünk azt amikor együtt vagyunk.Végül is jó volt, nevetgéltünk, beszélgettünk,ilynkor mindig eszünkbe jut néhány mosolyogtató történet, ami velünk, vagy mással esett meg.Tehát megvolt az idei első szalonna sütés,aztán ki tudja lesz-e még az idén?

Ez is nagyon szép....

Petőfi Sándor

TÁVOLBÓL

Kis lak áll a nagy Duna mentében;
Oh mi drága e lakocska nékem!
Könnyben úszik két szemem pillája,
Valahányszor emlékszem reája.
Bár maradtam volna benne végig!
De az embert vágyai vezérlik;
Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,
S odahagytam őslakom s anyámat.
Kínok égtek a szülőkebelben,
Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem;
S kínja lángi el nem aluvának
Jéggyöngyétől szeme harmatának.
Mint ölelt át reszkető karával!
Mint marasztott esdeklő szavával!
Oh, ha akkor látok a világba:
Nem marasztott volna tán hiába.
Szép reményink hajnalcsillagánál
A jövendő tündérkert gyanánt áll;
S csak midőn a tömkelegbe lépünk,
Venni észre gyászos tévedésünk.
Engem is hogy csillogó reményem
Biztatott csak, minek elbeszélnem?
S hogy mióta járom a világot,
Bolygó lábam száz tövisre hágott.
...Szép hazámba ismerősök mennek;
Jó anyámnak tőlök mit izenjek?
Szóljatok be, földiek, ha lészen
Útazástok háza közelében.
Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,
Mert fiának kedvez a szerencse – –
Ah, ha tudná, mily nyomorban élek,
Megrepedne a szive szegénynek!
(Pozson, 1843. május.)

Radnóti Miklós - Levél a hitveshez

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,

s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.
Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember

Ezen a napon történt

Megjelent Nathaniel Hawthorne egyik leghíresebb regénye, “A skarlát betű”. 1850.03.16 - 161 éve történt

Radnóti MiklósERŐLTETETT MENET

Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel, s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál. Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok fölött régóta már csak      a perzselt szél forog, hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa, és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka. Ó, hogyha hinni tudnám:      nemcsak szivemben hordom mindazt, mit érdemes még,      s van visszatérni otthon; ha volna még! s mint egykor      a régi hűs verandán a béke méhe zöngne,      míg hűl a szilvalekvár, s nyárvégi csönd napozna      az álmos kerteken, a lomb között gyümölcsök      ringnának meztelen, és Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt, s árnyékot írna lassan      a lassú délelőtt, - de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek! Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek! Bor, 1944. szeptember 15. TÖREDÉK Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, - s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön, mikor ki szót emelt, az bujhatott, s rághatta szégyenében ökleit, - az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. Oly korban éltem én e földön, mikor gyermeknek átok volt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt, az élő írigylé a férges síri holtat, míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.

HUSZONNYOLC ÉV

Erőszakos, rút kisded voltam én, ikret szülő anyácska, - gyilkosod! öcsémet halva szülted-é, vagy élt öt percet, nem tudom, de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé, akár egy győztes, kis vadállatot, ki megmutatta már, hogy mennyit ér: mögötte két halott. Mögöttem két halott, előttem a világ, oly mélyről nőttem én, mint a haramiák; oly árván nőttem én, a mélységből ide, a pendülő, kemény szabadság tágas és szeles tetőire. Milyen mély volt gyerekkorom, s milyen hüvös. Hívó szavad helyett kígyó szisszent felém játékaim kis útain, ha este lett s párnáimon vért láttam én, a gyermeket elrémitő, nagy, hófehér pehely helyett. Milyen mély volt gyerekkorom, s milyen magos az ifjúság! A két halál megérte-é? - kiáltottam a kép felé, mely ott sütött szobám falán. Huszonnyolc éves voltál akkor, a képen huszonöt talán, ünnepélyes ifju nő, komolykodó, tünődő. Huszonnyolc éves voltál akkor, most ugyanannyi lettem én, huszonnyolc éve, hogy halott vagy, anyácska! véres szökevény! Anyácska, véres áldozat, a férfikorba nőttem én, erősen tűz a nap, vakít, lepke kezeddel ints felém, hogy jól van így, hogy te tudod, s hogy nem hiába élek én. 1937 TÉTOVA ÓDA Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet ujra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, - mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn, s magától csendül egy üres vizespohár. Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ, S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal                                                hűs tenyeredben. 1943. május 26.

Kedvenceim

Radnóti Miklós: Nem tudhatom

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

Emlékezés

Nehéz hónapokat élek mostanában.Nemrégiben vesztettem el Édesanyámat.
Útjaink már réges-régen ketté váltak, de a jó kapcsolat megmaradt közöttünk.
Nem is csak ketté váltak, hanem egy elég nagy távolság is közénk állt.
Ami megakadályozott abban ha egy délután rágondolok,
veszem magam és átmegyek hozzá.
Pedig milyen jó lett volna egy egy órácskát néha együtt tölteni,  Vinni egy kis kóstolót a legújabb műremekből, de akár egy adag paprikáskrumplit. Megnézni hogy van, segíteni ezt azt,és közben beszélgetni. Hallgatni a már százszor hallott történeteket. Amikről akkor azt gondoltam már én is kívülről tudom, és most hogy ő már ninncs kiderül hogy alig emlékszem valamire. Mert eddig mindig itt volt és újra meg újra meglehetett kérdezni.De most már nem lehet. Elvitte a történeteket is. Nehéz időkben élt, a
második világháború alatt volt kisgyermek. Apa nélkül, többedmagával nevelte őket
Édesanyuk, aki cselédként dolgozott. Amikor gyerek voltam akkor is sokat mesélt,
de később felnőttként is  sokat hallgattam. Sokszor mondtuk is, hogy olyan küzdelmes
élete volt, hogy akár könyvet,vagy filmet is írhatnának róla.Távol voltunk egy mástól,
és mégis nagyon közel. A gyerekekkel az iskolai szünetekben mindig meglátogattuk,
ilyenkor pár napot ott is töltöttünk. Rengeteg erőt adtak ezek a találkozások. Most
érzem csak igazán,hogy mennyit. Ilyenkor meglátogattuk a rokonokat is. Most a
tavaszi szünet közeledtével megint készülünk rokon látogatóba, csak a legfontosabb
már nem lesz ott.Van a sorban következő legfintosabb, de akkor is félek. Milyen lesz
így haza menni!? Igen haza. Mert nekem két hazám van, ott ahol születtem, és a
családom maradt,.a másik pedig ahol most élek a férjemmel, gyerekeimmel és az itteni
családommal, rokonokkal. A szívem már most fáj, milyen lesz így elmenni? Amikor
évek hosszú során amikor elmentem ő mindig ott volt. Mindig készül,tem vittem neki
ezt-azt amire tudtam hogy szüksége volt. Ha mostanában is látok olyasmit, akkor
szinte már nyúlok érte, hogy megveszem neki  Csak akkor jön a döbbenet, hogy már
nincs rá szüksége.Pedig látom magam előtt mit szólna hozzá, hallom a hangját.Félek
milyen lesz gy hazamenni, és rádöbbeni, hogy nincs ott. Mert 2-3 hónap általában
eltelt a személyes találozások között. Én itt voltam és a lekem mélyén úgy vagyok vele,
hogy ő meg ott van. De ha elmegyek akkor jön a fájdalmas felismerés, hogy még
sincs.Mindenről eszembe jut, mert szinte bármihez hozzá tudom kötni. Legyen az
ruha, étel, gyümölcs, film,  egy olyan színű mosogatószivacs amilyet utoljára láttam
nála. Tiszta szívű és önzetlen volt,még azokra sem tudott haragudni igazán akik
megbántották.keserűséget,bánatot okoztak neki. Nem hitte hogy valaki szánt
szándékkal rossz legyen.Elfogadta hogy a rohanó világunkban idegessek, stresszesek,
betegek az emberek, és csak ezért cselekszenek nem megfelelőképpen.  Mindig
megtudott bocsájtani az ellene vétkezőknek.Imádkozott mindenkiért,hogy segítse az
isten helyesen cselekedni. Az egészsége már fiatalon megromlott, a nehéz gyerekkora
rányomta bélyegét egész életére. De folyton küzdött,és dolgozott. A mozgás volt az
élet eleme. Még járókerettel is levelet söpört,virágot öntözött,és ezt nem is hagyta
másnak.-nekem is kell egy kis mozgás-mondogatta. Mindig attól rettegett hogy egyszer
ágybafekvő beteg lesz, és valakinek ki kell szolgálni. Nem magát sajnálta hanem azt
akinek majd foglakozni kell vele. Nemes lelkű szeretere méltó,becsületes ember volt. A
szívem egyik fele vérzik, hogy nem tudtam többet vele lenni. Amig egészsége engedte
sokat jött hozzánk.  Engem máshová kötött a családom, ha tehettük mentünk hozzá.
Telefonon is tartottuk a kapcsolatot rendszeresen.Végül a sors ezt a kapcsolattartási
formát is elvette tőlünk. Halála előtt nem sokkal tracheotomiát hajtottak végre rajta, és
nem tudott többé beszélni sem.Nyugodjék békében!