Szeretettel küldöm elsősorban Évi barátnőmnek, ezt a Schaffer Erzsébet idézetet.Tudod, mi is annyit beszéltünk már erről.Ez annyira mindig így van.Vajon meddig bírjuk?
"Kóstolgat az élet minket, gondoltál már erre? Hoz rengeteg jót, de mindig valami nagy árat fizetsz. Olyan terheket ró rád, meggebedsz. Aztán megint ad. Elvesz, ad. Néha azt érzem, figyeli, mit bírsz még..."
Amíg kell. Amíg lehet. Amíg van értelme. Amíg meg nem értjük, miért van ez így. És mindig jobban. Okosabban. Erősebben. Megértőbben. Szerintem. Legalábbis remélem. És örülök, hogy gondolsz rám. És örülök, hogy ilyesmiket keresel és találsz! Köszönöm!:-)
VálaszTörlés