ANYÁK NAPJA

Közeleg az anyák napja,és nekem ez az első amikor nincs kit felköszöntenem ez alkalomból.Felköszönthetem a keresztanyámat, anyósomat, de akit legjobban szeretnék, már nem lehet.Sem szóval, sem tettel,  sem telefonon.Mivel messze voltunk legtöbbször csak képeslapot küldtünk,felhívtuk  A gyerekek verset mondtak,énekeltek neki,és ő könnyek között hallagtta a vonal túlsó végén.Később már felvettük a gyerekek anyáknapi műsorát, és amikor találkoztunk megmutattuk.Neki is készült anyák napi ajándék.Papírszívecske,színes virág,fénykép.Hiányzik,szívem mélyén örülök, hogy már a gyerekeim nem adnak elő anyák napi műsort,mert nem tudnám zokogás nélkül végig nézni.Mindig ő jutna eszembe,hogy, hogy örülne ennek, és hogy örült akkor, amikor én énekeltem, és verseltem, olvastam, neki.Most egy gyertyát gyújtok érte, és elmondok egy imát.Hálát adok azért,hogy eddig is volt nekem.

Omlós tepertős pogácsa

Hozzávalók: 40 dkg tepertő, 50 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 2 tojás, 2-2,5 dl tejföl, 1 mokkáskanál törött fekete bors, 1 teáskanálnyi só.

Elkészítés: A tepertőt ledaráljuk, az élesztőt apró darabkákra szétmorzsoljuk, és összekeverjük liszttel,de ha pici langyos tejben kelesztjük az is jó.(Én így szoktam.) 1 db tojással, sóval, borssal, tejföllel. jól kidolgozzuk, 2 cm vastagságúra nyújtjuk, majd tetszés szerinti pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A sütőlemezt sütőpapírral kibéleljük, (Mondjuk ez elég zsíros, lehet hogy túlzás a sütőpapír,de biztosra  én megyek)a pogácsákat egymástól egy centire elhelyezzük, és langyos helyen pihentetjük 20 percig. Ezután tetejüket felvert tojással megkenjük, és előmelegített, forró sütőben 20 percig sütjük. Ha pedig a szilvalekváros változatát szeretnénk készíteni akkor vékonyabbra kell nyújtani,és négyzeteket vágni. A közepére helyezzük a lekvárt.A négysarkát felhajtuk és összenyomjuk"papsapka"formára. Utána, ugyan az az eljárás.Nekem kicsit most kinyíltak,és nem csak szilva,hanem baracklekvárt is használtam.:)

A kedvenc hónapom

József Attila

MÁJUSI ÉNEK

Örök reménység istenajka csókol
Keserű számra, Ember, égi dalt:
Nagy, szűz virág a roskadozó lombból
S Világbékesség szívedből kihajt
És szeretettel, illatával hódol
Világszabadság, tavasz, téli rajt,
Undok lélek-fagyot feledve, Ember
Rácsókolom magam kezedre rajt,
Kérgén lihegjek Világszerelemmel,
Mert a Békesség egyszer csak kihajt.
Ó halleluja, Május a szivekben,
Hozsánna, nékem ezt kell énekelnem:
Az Isten legszebb gondolata lelkem!
1923. máj.

József Attila: Kertész leszek

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton-
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

Zserbó recept

Egyik ismerősöm, aki rátévedt a blogomra kérte, hogy tegyem fel a zserbó receptjét,mert ő már kóstolta, és nagyon ízlett neki.Eleget téve kérésének közlöm a receptet.Sajnos eddig nem volt írásba foglalva,remélem nem hagytam ki semmi lényegeset.
Hozzávalók a tésztához 50dkg liszt,25dkg margarin,1 tojássárgája, csipet só, 4 evőkanál porcukor,1 csomag vaníliás cukor,1dl tejföl én /5dkg élesztőt teszek, ami soknak tünhet, de nekem így vált be/ kevés cukros tej,
A töltelékhez barackíz,25dkg darált dió,és 25dkg porcukor. A tetejére csokoládémáz.15-20dkg csoki,kb 5dkg vaj,pár evőkanál tej,kiskanál porcukor.Ha kevesebb a csoki úgy is jó, csak akkor vékonyabb lesz a máz.

Elkészítés:A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk,a tojássárgáját, a cukrot,a vaniliáscukrot, tejföllel elkeverjük.A langyos cukros tejben megfuttatjuk az élesztőt.az egészet összegyúrjuk.Hideg helyen egy óráig pihentetjük.Három részre osztjuk,felgömbölyítjük,még várok pár percet, hogy könnyen nyújtható legyen.Sütőpapírral kibélelt tepsibe beleterítem az első lapot, amit megkenünk baracízzel, erre jön a diós cukros keverék fele.Erre fektetjük a második kinyújtott lapot,amit szintén megkenünk barackízzel.Rászórjuk a maradék dióscukrot.Végül a harmadik lappal befedjük az egészet.Megszurkáljuk villával, és kb. még fél óráig pihentetjük.
Forró sütőben,közepes lángon aranybarnára sütjük. Csokoládémázzal vonjuk be.A főzőcsokit felolvasztom egy diónyi vajjal, porcukorral, és pár kanál tejjel, hogy jól kenhető legyen .A már teljesen kihűlt sütemény tetejét bevonjuk vele.

Eszembe jutott...

Húsvét képekben

Húsvéti készülődés

A fiúk a ház körül pakoltak, Anita a lakásban, én a konyhában végeztem az utolsó simításokat.Legalább is  szerettem volna ha azok lettek volna de, mindig találok valamit ami még nem tökéletes. De nem is is baj, így van ez jól, mi se vagyunk azok.Talán nem is lenne jó annak lenni.Na szóval közben én mindig segítettem ott ahol kellett.Szép idő volt sütött a napocska, beragyogott a teraszra is.Ahol a takarítás végeztével Anita tojás festésbe kezdett.Temperával készített szép "műalkotásokat".Majd a szakkörön tanult módon színespapírból, nárcsziszokat készített a locsolóknak, mivel a kertben már csak pár szál tulipán kókadozik. Jó lenne ha az orgona még nyílna addig kicsit. Kimentem hozzá, beszélgettünk az ünnepi szokásokról,milyen volt régen az én gyerek koromban, és még azelőtt.A húsvéti menü nálunk maradt a sonka,tojás, torma.Van aki nem is eszik ilyet ilyenkor.Sütöttünk is, többek közt férjem gyerekkori kedvencét,omlós tepertős pogácsa szilva lekvárral töltve.Kakaós csigát. szezámmagos, köményes rudacskákat,muffint.Régebben hat nyolcféle krémes süteményt készítettem.Már napokkal előbb elkezdtem kisütni a lapokat,krémet főzni, tölteni,Később rájöttem nem az a legfontosabb, hogy hányféle süteménytől roskadozik az asztal.Az utóbbi pár évben édesanyámnál töltöttük az ünnepeket,mintha éreztük volna hogy  most kell, mert már nem sokáig lehet.Ez volt az első húsvét amit nélküle töltök.Sokat gondoltam rá,most még jobban eszembe jutottak a gyermekkori húsvétok.Amikor a nyúl megette a bátyám, ünneplő szivacskabátjának egyik ujját.Indult volna locsolkodni, de valami eszébe jutott ,és a kabátot a biciklije kormányára tette, azt meg a nyúlketrechez támasztotta.Pár perc alatt a tapsifüles megkurtította a kabát ujját egy tenyérnyi darabbal.Volt ám csodálkozás,amikor indulni akart, és felvette a "frissen szabott" kabátját.Ilyen és hasonló történetek gyakran jutnak eszembe.Remélem egyszer majd az én gyerekeim is ilyen szívet melengető,megmosolyogtató jó érzéssel gondolnak  majd vissza gyermekkorukra.

Egy másik macska

Arany János:

A TUDÓS MACSKÁJA

Nagy lett volna a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna, ha kevés volt
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
-- S hajna!
Akkor esett ez a bolond
História rajta.


Nem szeretett ez a tudós
Semmit a világon,
Járt legyen bár égen-földön,
Két avagy négy lábon:
De a kendermagos cicát
-- S hajna!
Éktelenül megszerette,
Majdhogy fel nem falta.


Szolgája is volt; a háznak
Ez viselte gondját,
Hogy lába ne keljen és a
Szelek el ne hordják.
Hű cseléd volt félig-meddig,
-- S hajna!
Koplalás lőn este reggel
Bőséges jutalma.


Máskülönben ment a dolga
A kedves cicának:
A reggelin gazdájával
Ketten osztozának.
Búsan nézte ezt a szolga
-- S hajna!
Fél zsemlére, pohár téjre
Nagyokat sohajta.


Mert tudósunk a magáét
Ha fölreggelizte:
Felét a cicának adni
Volt a szolga tiszte.
Úriasan élt a macska,
-- S hajna!
Csak nem akart, csak nem akart
Meglátszani rajta.


"Hé... izé... mi baja lehet
Annak az állatnak?
Szőre borzas, csontja zörgős,
Szédelegve ballag."
"Jaj, uram, hát a sok éhség! --
-- S hajna!
Kétszereznők csak a tartást;
Mindjárt lábra kapna."


S az napságtól itce tej járt,
Kapott egész zsemlét:
A tudós csak lesi, várja
Hogy ha nekitelnék.
De a macska nem üdűlt fel,
-- S hajna!
Elfogyott a fogyó holddal,
Sarlóvá hajolva.


Kendermagos szegény cica
Nyavalyába esvén,
Fölvette a `néhai` nevet
Egy szép őszi estvén.
"Átszellemült kedves állat
-- S hajna!
Falatom megosztom vele
Mégis meg van halva!"


"Mi tagadás" -- mond a szolga,
"A cicus nem vétett:
Én evém meg ő helyette
Reggel az ebédet.
Mondtam, menjen egérfogni,
-- S hajna!
Nem tanyáz ám ott egér, hol
Üres minden kamra."


Nagy volt, mondok, a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna! Kevés hozzá
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
-- S hajna!
Ilyen ápró dőreségek
Gyakran estek rajta.


                (1847)

Volt egy cicánk:Trubadúr

 Valamikor tavaly tavasszal nyávogott be hozzánk először. Nem tudni honnan jött, és pontosan azt se, hogy mikor.Csak mindig többször tünt fel egy idegen cica a ház körül.Bizalmatlan volt, átfutott előttünk, és mindig valami védelmet nyújtó helyre menekült.Aztán azért mindig közelebb jött, és hosszabb ideig mutatta meg magát,nem szaladt el olyan gyorsan.Közben folyamatosan nyávogott,mintha mesélni szeretne valamiről,vagy épp énekelne.Próbáltam közelíteni hozzá de tartományos volt,néztünk egymásra  méteres távolságból.Kellett vagy két hét, mire már szinte kar nyújtásnyira merészkedett, de megfogni még nem engedte magát.Aztán ez a nap is eljött,az ujjaim hegyével megsimítottam a bundáját. Megnyertem a bizalmát és dorombolva közelebb jött már fel is vehettem az ölembe.Így kezdődött a barátság.  Trubi a három színű tarka házimacska, hatalmas szemekkel,és bajusszal rendelkezett.A szőre olyan selymes volt mint valami fajtiszta állaté.Az éneklés megmaradt ezért kapta a Trubadúr nevet.Imádta a simogatást, a jó szót. Ilyenkor két lábra állt és első mancsaival neki támaszkodott az embernek.Lelkesen hízelgett, és dorombolt egyszerre.Ha módja volt rá fel is kapaszkodott.Három társával együtt éldegélt egész tegnap estig.Este, amikor már a lámpák égtek kinéztünk az udvarra,a lányom lépett ki először az ajtón,pár másodperc múlva falfehérré vált arccal  visszajött,és közölte hogy:"- az egyik macskával nyilván történt valami."Az ajtóból csak annyi látszott, hogy  a ház előtti  sárgás  fényben, kint az úton egy test hever. Tudtuk hogy baj történt, csak azt nem, hogy melyikőjük az áldozat.Amikor a többi macska meglátta, hogy kint vagyunk odaszaladtak hozzánk.Gyors létszám ellenőrzés,és kiderült Trubi nincs köztük.Elgázolta egy autó.Teste még meleg volt amikor  az útról bevittük,nem rég történhetett a baleset. Trubika az örökvadászmezőkre távozott.Mi  jól megsirattuk,pedig már sajnos van gyakorlat az ilyesmiben,szinte minden évben elveszítünk egy-két kedvencet.

Trubi  Fekivel, aki szintén kóbor cicaként érkezett hozzánk.

"...az ujjaim hegyével megsimítottam a bundáját.Elnyertem a bizalmát, és dorombolva közelebb jött ..."

Csukás István

Nemrégiben ünnepelte Csukás István a 75. születésnapját. Nevéről elsősorban mesék jutnak legtöbbünk eszébe, pedig verseket is írt. Itt egy aktuális.

Tavaszi vers

Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kék szemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!

A költészetnapja

Közeleg a költészetnapja,ez alkalomból álljon itt néhány gyönyörű vers.

József Attila

TEDD A KEZED
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
1928 máj.-jún.

     TISZTA SZÍVVEL
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

1925. márc.

Mikor az uccán átment a kedves

Mikor az uccán átment a kedves,
Galambok ültek a verebekhez.
Mikor gyöngéden járdára lépett,
Bokája messze, sugárral fénylett.
Mikor a válla picikét rándult,
Egy kis fiucska utána bámult.
Mikor befordult s táncolt a kis bluz,
Kinyujtózott a sarkon a koldus.
Mindenki nézte, senki se bánta,
Hogy ő a szivem gyökere-ága.
Karcsu szél hajlott utána hűsen,
Mindenki ámult, nézte derűsen.
Aggódott szivem, derűjük rászállt,
Kettétört ott egy irigy virágszált.
Mikor az uccán átment a kedves,
Tisztán jutottam, tiszta szivekhez.

Wass Albert: Tavasz-várás

Érzed? Jön a tavasz,
a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havas.
A messzeségből hírnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.
Ugye testvér,
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna-dal.
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék:
már nemsokára zöldül a levél,
és visszaszáll a tavasz és a fecskék,
és a fecskékkel ő is visszatér…
Ha jönne már…
úgye testvér, megálmodod mi lenne? …
S egy kis meleg
belopódzik halkan a szívedbe…

1805.04.02
Megszületett Hans Christian Andersen dán meseíró, költő, regényíró és elbeszélő

A TEÁSKANNA

Volt egyszer valahol egy rátarti teáskanna. Majd felvetette a büszkeség, mert finom porcelánból égették, mert hosszú csőre és széles füle volt, méghozzá elöl a csőre és hátul a füle. Ez egész ritka dolog, emlegette is a teáskanna, hacsak tehette. Hanem a födeléről nem beszélt soha. Tudta, mért nem: a födele törött volt, s ha megragasztották is, csorba maradt. Minek beszéljen hát az ember a hibáiról, mikor azt úgyis megteszik helyette mások? A csészék, a tejszínes kancsó meg a cukortartó - a teáskészlet többi tagja - úgyis többet gondolnak csorba födelére, többet is beszélnek róla, mint szépen ívelő füléről és pompás csőréről. Ezt a teáskanna nagyon jól tudta.

- Ismerem őket! - sóhajtotta. - Ismerem a hibáimat is, be is látom, s éppen ezért vagyok szerény és alázatos. De hát nemcsak hibái - erényei is vannak az embernek. A csészéknek fülük van, a cukortartónak födele, de nekem ez is, az is, s ráadásul még valami, ami nekik nincs: csőröm. Ezért vagyok én a teásasztal királynője. A cukortartó és a tejszínes kancsó inkább csak a jó ízlést szolgálja, de az adakozó, az uralkodó én vagyok. Áldás lehetek a szomjazó emberiségre! Az ízetlen forró víz bennem dolgozza fel zamatos itallá a kínai leveleket.

Gondtalan, vidám ifjúságában így elmélkedett magában a teáskanna. Ott díszelgett a terített asztalon, s a legszebb kéz emelgette; de a legszebb kéz ügyetlen volt, s elejtette a rátarti kannát.

Ott hevert a teáskanna ájultan a földön, a forró víz szétfolyt belőle, letörött a csőre, letörött a füle - a födeléről ne is beszéljünk, arról már elég szó esett. Rettenetes csapás volt ez neki, s ami a legszörnyűbb: mindenki rajta nevetett, rajta, s nem az ügyetlen kézen.

- Sohasem felejtem el azt a pillanatot! - sóhajtotta a teáskanna, amikor később elbeszélte élete történetét. - Azt mondták rólam, hogy rokkant vagyok, félreállítottak egy sarokba, másnap aztán odaajándékoztak egy szegény asszonynak, aki zsírt kunyerált a konyhán. Koldusbotra jutottam, nem volt tartalma az életemnek, nagyon elkeseredtem. És mégis - akkor kezdődött az én igazi életem. Mert a világon mindenki máshová ér el, mint ahova elindult. Belém földet tömtek, s ez egy teáskannának annyi, mintha eltemetnék. De a földbe aztán virághagymát dugtak, hogy kicsoda, nem tudom, ajándékba kaptam, a kínai levelekért meg a forró vízért kárpótlásul, meg hogy elfelejtsem letört csőrömet, letört fülemet. A földem befogadta a hagymát, s az az enyém lett, a szívemmé vált, eleven szívemmé - addig, tudjátok, nem volt szívem. De akkor élet támadt bennem, élet és erő. Nedvek keringtek a bensőmben: a hagyma csírába szökkent, aztán virágot bontott, s én hordoztam, én voltam a bölcsője. Néztem, nem tudtam betelni a szépségével - boldog voltam, mert boldog, aki másnak tudja áldozni az életét! A virág nem mondott köszönetet nekem, nem is gondolt velem. Mindenki megcsodálta, mindenki megdicsérte. Én meg örültem - bizony, megérdemli a dicséretet a szépséges virág!