Húsvéti készülődés

A fiúk a ház körül pakoltak, Anita a lakásban, én a konyhában végeztem az utolsó simításokat.Legalább is  szerettem volna ha azok lettek volna de, mindig találok valamit ami még nem tökéletes. De nem is is baj, így van ez jól, mi se vagyunk azok.Talán nem is lenne jó annak lenni.Na szóval közben én mindig segítettem ott ahol kellett.Szép idő volt sütött a napocska, beragyogott a teraszra is.Ahol a takarítás végeztével Anita tojás festésbe kezdett.Temperával készített szép "műalkotásokat".Majd a szakkörön tanult módon színespapírból, nárcsziszokat készített a locsolóknak, mivel a kertben már csak pár szál tulipán kókadozik. Jó lenne ha az orgona még nyílna addig kicsit. Kimentem hozzá, beszélgettünk az ünnepi szokásokról,milyen volt régen az én gyerek koromban, és még azelőtt.A húsvéti menü nálunk maradt a sonka,tojás, torma.Van aki nem is eszik ilyet ilyenkor.Sütöttünk is, többek közt férjem gyerekkori kedvencét,omlós tepertős pogácsa szilva lekvárral töltve.Kakaós csigát. szezámmagos, köményes rudacskákat,muffint.Régebben hat nyolcféle krémes süteményt készítettem.Már napokkal előbb elkezdtem kisütni a lapokat,krémet főzni, tölteni,Később rájöttem nem az a legfontosabb, hogy hányféle süteménytől roskadozik az asztal.Az utóbbi pár évben édesanyámnál töltöttük az ünnepeket,mintha éreztük volna hogy  most kell, mert már nem sokáig lehet.Ez volt az első húsvét amit nélküle töltök.Sokat gondoltam rá,most még jobban eszembe jutottak a gyermekkori húsvétok.Amikor a nyúl megette a bátyám, ünneplő szivacskabátjának egyik ujját.Indult volna locsolkodni, de valami eszébe jutott ,és a kabátot a biciklije kormányára tette, azt meg a nyúlketrechez támasztotta.Pár perc alatt a tapsifüles megkurtította a kabát ujját egy tenyérnyi darabbal.Volt ám csodálkozás,amikor indulni akart, és felvette a "frissen szabott" kabátját.Ilyen és hasonló történetek gyakran jutnak eszembe.Remélem egyszer majd az én gyerekeim is ilyen szívet melengető,megmosolyogtató jó érzéssel gondolnak  majd vissza gyermekkorukra.