Volt egy cicánk:Trubadúr

 Valamikor tavaly tavasszal nyávogott be hozzánk először. Nem tudni honnan jött, és pontosan azt se, hogy mikor.Csak mindig többször tünt fel egy idegen cica a ház körül.Bizalmatlan volt, átfutott előttünk, és mindig valami védelmet nyújtó helyre menekült.Aztán azért mindig közelebb jött, és hosszabb ideig mutatta meg magát,nem szaladt el olyan gyorsan.Közben folyamatosan nyávogott,mintha mesélni szeretne valamiről,vagy épp énekelne.Próbáltam közelíteni hozzá de tartományos volt,néztünk egymásra  méteres távolságból.Kellett vagy két hét, mire már szinte kar nyújtásnyira merészkedett, de megfogni még nem engedte magát.Aztán ez a nap is eljött,az ujjaim hegyével megsimítottam a bundáját. Megnyertem a bizalmát és dorombolva közelebb jött már fel is vehettem az ölembe.Így kezdődött a barátság.  Trubi a három színű tarka házimacska, hatalmas szemekkel,és bajusszal rendelkezett.A szőre olyan selymes volt mint valami fajtiszta állaté.Az éneklés megmaradt ezért kapta a Trubadúr nevet.Imádta a simogatást, a jó szót. Ilyenkor két lábra állt és első mancsaival neki támaszkodott az embernek.Lelkesen hízelgett, és dorombolt egyszerre.Ha módja volt rá fel is kapaszkodott.Három társával együtt éldegélt egész tegnap estig.Este, amikor már a lámpák égtek kinéztünk az udvarra,a lányom lépett ki először az ajtón,pár másodperc múlva falfehérré vált arccal  visszajött,és közölte hogy:"- az egyik macskával nyilván történt valami."Az ajtóból csak annyi látszott, hogy  a ház előtti  sárgás  fényben, kint az úton egy test hever. Tudtuk hogy baj történt, csak azt nem, hogy melyikőjük az áldozat.Amikor a többi macska meglátta, hogy kint vagyunk odaszaladtak hozzánk.Gyors létszám ellenőrzés,és kiderült Trubi nincs köztük.Elgázolta egy autó.Teste még meleg volt amikor  az útról bevittük,nem rég történhetett a baleset. Trubika az örökvadászmezőkre távozott.Mi  jól megsirattuk,pedig már sajnos van gyakorlat az ilyesmiben,szinte minden évben elveszítünk egy-két kedvencet.

Trubi  Fekivel, aki szintén kóbor cicaként érkezett hozzánk.

"...az ujjaim hegyével megsimítottam a bundáját.Elnyertem a bizalmát, és dorombolva közelebb jött ..."